Csak azért sem írok a Black Friday-ről, inkább mesélek csomagolásmentes sikertörténetet

    Itt nálunk, a VII. kerültben ma van a lomtalanítás. A Black Friday napján ez igazán erős kontraszt, nem? Tudjátok mi van az utcán? Újszerű tévé, csodás étkészlet és hibátlan, modern előszobafal. Szomorúan hallgatom, ahogy törik őket szét az utcán az emberek (akik elviszik a tűzre) és úgy döntöttem inkább felvidítom magam azzal, hogy megírom a tegnapi siker arzenált a csomagolásmentes vásárlás terén.

    Itt nálunk, a VII. kerültben ma van a lomtalanítás. A Black Friday napján ez igazán erős kontraszt, nem? Tudjátok mi van az utcán? Újszerű tévé, csodás étkészlet és hibátlan, modern előszobafal. Szomorúan hallgatom, ahogy törik őket szét az utcán az emberek (akik elviszik a tűzre) és úgy döntöttem inkább felvidítom magam azzal, hogy megírom a tegnapi siker arzenált a csomagolásmentes vásárlás terén.

    Ha hulladékmentesen vásárlás, akkor a piac hozza nekem a legnagyobb sikereket. Elballagtam hát tegnap a piacra, hogy feltöltsem az ürességtől kongó hűtőt és Nyúl úr - mindig éhes kiskedvencünk - tányérját friss répával. Indulás előtt még felmarkoltam a szatyrokat tartalmazó szatyromat, a jó öreg csatos üveget, a tojástartót és pár műanyag dobozt is (biztos ami biztos). Úgy 15 másodpercet vett igénybe a folyamat, - nem akkora macera, mint amekkorának elsőre tűnik -  és nagyon megérte. Hogy miért?

    A “tejes srác” már akkor kivette a kezemből az üveget, amikor csak a sziánál jártam, majd a pultra rakott dobozomat is kérés nélkül vette el és tárazta le, hogy megtölthesse adalékmentes sajtokkal. 

    Utána a “gombás srác” megdicsérte a szatyromat, ami miatt visszautasítottam a műanyag zacsit. Milyen fura beszélgetés ez így kívülről:

    - Szia! Nem kérek zacsit, köszönöm. A gomba elég lesz. :)
    - Szia! Jó a szatyrod, lesz még valami?

    Épp hogy átléptem a “tojásos hölgyhöz” és már nyúlt is a tojástartómért. Miközben pakolt, beleszerettem egy karfiolba és a mérlegre tettem. Innentől idézek mindent, mert magáért beszél:

    - Te vagy az, aki nem kér zacskót, ugye?
    - Nem, köszönöm, én ilyen fura, szatyros lány vagyok.

    Majd egy érett férfi hang szólal meg a hátam mögötti sorból:

    - Bárcsak többen lennének ilyen furák! Nézze meg, én is hoztam. A lányom Izlandon él, ott már régóta csinálják ezt. Nagyon ügyes a kishölgy!

    Szerintem dúdolászva mentem volna hazáig, ha nem jut eszembe, hogy már 1 óra van és én nem csak enni, de főzni is elfelejtettem. Ilyenkor jön a vészforgatókönyv, a gyros. Erről még az első rádió adásunkban is meséltem, hogy hosszas magyarázataim és próbálkozásom ellenére sem sikerül csomagolásmentes gyros szereznem, pedig olyan egyszerű lenne. Már annyiszor fel akartam ajánlani, hogy bemegyek és megcsinálom magamnak. Nem értik. Pont.
    Az éhség viszont nagy úr és pont maradt egy dobozom. Messziről mosolyogva közelítettem meg a “gyrosos lányt és fiút”, majd elmondtam, hogy mit szeretnék. Azokat a tekinteteket sosem felejtem el, de ilyenkor nem szabad feladni, ráküldtem még egy olyan Shrek macskás lééééégysziiiit, majd szélesen artikulálva és mutogatva elmondtam, hogy is lenne ez a projekt megvalósítható. A hosszas erőfeszítéseket pedig siker koronázza és megkaptam zacsi helyett dobozban az ebédemet. Igaz az alufólia csak befigyelt, de nagyon értékeltem az erőfeszítést és így is spóroltunk legalább a műanyaggal. Azt sem értették miért köszöntem meg négyszer mindezt, de nagyon kedvesek voltak. Én meg boldog vásárló. Ennyi kérem. Nem szabad feladni, egy próbát mindig megér és a szándék is nagyon fontos. :)

    Próbáljatok ki egy-egy apró dolgot ti is! Mutatom Black Friday-es kincseket! ;)

    bevasarlos

    © 2020 holzoldebb.hu | powered by greenify