Emlékszem, amikor az első mobiltelefonom tönkrement, nem igazán tudtam, hogy mit is kezdjek vele. Azt valahogy éreztem, hogy a kukába nem igazán kellene dobnom, azonban más alternatívát nem találtam. Ma már könnyű dolgom van, mert csak felmegyek az internetre, rákeresek és…

Emlékszem, amikor az első mobiltelefonom tönkrement, nem igazán tudtam, hogy mit is kezdjek vele. Azt valahogy éreztem, hogy a kukába nem igazán kellene dobnom, azonban más alternatívát nem találtam. Ma már könnyű dolgom van, mert csak felmegyek az internetre, rákeresek és…

Na várjunk csak! Mi ez a káosz? Még így is elég ellentmondásos információkat találok. Olvasgatva a különböző leírásokat, az sem egyértelmű, hogy kinek mit jelent az e-hulladék kifejezés. Aztán tovább böngészve, mélyebbre ásva az internet felszínén lebegő információknál egyre több dolgot tudok meg. Például arról, hogy a jogalkotók elég szépen keretbe foglalják, hogy mit és hogyan kell(ene) tennünk, az elhasznált vagy elromlott eszközeinkkel.

 

Először is tisztázzuk mi az az e-hulladék

Nagyon leegyszerűsítve és a megfelelő cselekvést elősegítendő érdemes úgy gondolni az e-hulladék kifejezésre, mint minden olyan eszközre, mely valamilyen elektromos alkatrészt tartalmaz vagy ennek bármilyen kiegészítőjeként funkcionál.

A Wikipediáról az is kiderül, hogy jellemzően miként tevődik össze: A lakossági elektromos és elektronikai hulladék (e- hulladék) a legnagyobb mennyiségben a következő elektromos és elektronikai berendezésekből keletkezik:

1.   Nagyméretű háztartási berendezések (mosógép, hűtőszekrény, ventilátor, mosogatógép)
2.   Kisméretű háztartási berendezések (porszívó, gyorsforraló, konyhai robotgép, kávéfőző)
3.   IT és telekommunikációs berendezések (számítógép, nyomtató, telefonkészülék, fax, mobiltelefon).
4.   Szórakoztató elektronikai berendezések (rádió, TV, hifi torony DVD lejátszó, házimozi ). Vannak még további berendezés kategóriák is, így a háztartásokban található, valamennyi elektromos és elektronikai berendezés besorolható valamelyikbe.

 

Hogyan néz ez ki a hétköznapokban?

A MediaMarkt korrekt összefoglalójában úgy fogalmaznak, hogy „a régi elektromos berendezéseinket legtöbb esetben addig használjuk, ameddig csak rá nem kényszerülünk cseréjükre. Ismerős lehet a megoldás, amikor új készülék vásárlása esetén a régi "családi ereklye" - például TV - átkerül a kisszobába, majd a nyaralóba, vagy rokonokhoz majd esetleg a nagyinál végzi virágtartóként.”

Ismerős ugye?

„Amikor végleg megszabadulunk ezektől az eszközöktől nagyon fontos, hogy ezt a megfelelő módon tegyük és tisztában legyünk annak lehetséges káros következményeivel. Az elektronikai berendezések tartalmazhatnak olyan anyagokat, amelyek kommunális hulladékként való kezelés során komoly problémákat okozhatnak.”

Nagyon fontos tehát, hogy ezeket az eszközöket semmiképpen se dobjuk közvetlenül a szemetesbe. Persze azt gondolhatjuk, hogy majd utólag úgyis kiválogatják, de sajnos ez nem ennyire egyszerű, sőt nem is teljesen jogszerű, de utóbbiról majd később.

 

Nekem minden kütyüm új, azok már nem a régi szellemben készültek…

Sokszor találkozunk ezzel a gondolattal. Hogy tisztábban lássunk a felvetés kapcsán, ebben a kérdéskörben is a fent említett áruházlánc állásfoglalását vesszük elő, miszerint: „Bár a legújabb berendezések a jogi szabályozások, és a technikai fejlődés következtében számottevően kevesebb veszélyes anyagot tartalmaznak, fontos, hogy ne tegyük őket a kukába, az utcára vagy a természetbe! A hulladékká vált elektromos, elektronikus berendezést elkülönítetten kell gyűjteni, települési hulladékkal együtt nem helyezhető el azonos gyűjtőedényben, továbbá települési hulladékként nem ártalmatlanítható. Környezettudatos fogyasztóként gondoljunk itt az elkerülhető környezeti terhelés mellett arra is, hogy az e-hulladék újrahasznosítható összetevőket is tartalmaz.”

 

Oké, de akkor mit kell tennem? Hova tehetem? Hol adhatom le?

A kereskedők által forgalomba hozott, vagy azzal jellegében és funkciójában megegyező, használt vagy hulladékká vált elektromos, elektronikus berendezést (e-hulladék) a kereskedők általában kérésre visszaveszik. Nem is nagyon tehetnek mást, hiszen 2004. október 8-a óta visszavételi kötelezettség terheli őket; vagyis a kereskedő köteles ingyenesen visszavenni új készülék eladásakor a vásárló által felajánlott, az új készülékkel azonos használati célú régi berendezést. Leegyszerűsítve egy példával: Ha a hűtőt szeretnénk lecserélni, de fogalmunk sincs mit kezdjünk a régivel, a vásárláskor jelezhetjük, hogy a régit szeretnénk leadni, amit az eladó köteles valamilyen formában kezelni.

 

És mennyibe kerül majd ez nekem?

Nos, igazából semmibe. A kereskedő pénzt a visszavételért nem kérhet. Még akkor sem, ha a régi gép elszállítását az új gép házhozszállításakor kéri a vásárló. Ebben az esetben is köteles a kereskedő ingyenesen gondoskodni arról, hogy például a régi hűtőt, mosógépet és egyéb nagygépet elszállítsa a vásárló lakásából.

A legtöbb kereskedő nem csak ingyen szállítja el a készüléket, de bizonyos esetekben még fizet is az elhasznált berendezésekért. Persze azt ne gondoljuk, hogy régi eszközeinkből fogunk meggazdagodni, de akár sok ezer forintot is megspórolhatunk, ha élelmesek vagyunk. Következő cikkünkben ezekre nézünk példákat.

Kövessetek minket a facebookon, hogy ne maradjatok le róla! Megmutatjuk nektek, hogyan nyer még jobban értelmet az „e-hulladék, nem hulladék” kifejezés.

 

források:
Wikipedia
MediaMarkt